A díjat a Paksi Atomerőmű tervezett teljesítmény és üzemidő növelő üzemeltetés megalapozásában végzett nemzetközileg elismert szakmai innovatív munkájáért, a reaktortartályok biztonságának igazolása, az élettartam gazdálkodás integrált megközelítése, a roncsolásmentes vizsgáló rendszerek minősítése terén kifejtett közreműködéséért, alkotó, szervező, irányító tevékenységéért, továbbá a közép-európai régió legkorszerűbb karbantartó gyakorló központja létrejöttében vállalt meghatározó szerepéért, az atomerőművi személyzet képzése terén nyújtott áldozatos munkájáért kapta, melynek során az elméleti eredmények és a gyakorlati tudás egyesítésével járult hozzá az oktatás színvonalának erősítéséhez.

1947-ben született Budapesten. 1972-ben gépészmérnöki, 1979-ben képlékenyalakítási szakmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1985-ben a műszaki tudomány kandidátusa, 2008-ban az MTA doktora címet nyerte el. A Csepeli Acélműben kutatómérnök, majd laborvezető. 1982-től a Paksi Atomerőmű osztályvezetője, 1992-től vezérigazgató törzs vezetője. 1996 és 2003 között a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség munkatársa. 2003-04-ben vendégkutató az Európai Bizottság Egyesített Kutató Intézetének Energia Intézetében. Tanácsadó, és a Debreceni Egyetem Műszaki Kar egyetemi tanára. Kutatási területe a nyomástartó berendezések integritásának elemzése és a szerkezeti anyagok károsodási folyamatainak vizsgálata. Tevékenysége hozzájárult a Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbítása műszaki megalapozásához. 130 tudományos közlemény és 2 könyvfejezet szerzője. A Magyar Roncsolásmentes Vizsgálati Szövetség elnöke, az Európai Roncsolásmentes Vizsgálati Föderáció igazgatóságának tagja, a Nemzetközi Hegesztési Intézet V. bizottságának magyar delegátusa, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség atomerőművek élettartam gazdálkodásával foglalkozó munkacsoportjának tagja. A Magyar Mérnökakadémia alapító tagja.