Vegyész, címzetes egyetemi tanár, akadémikus, az MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézet kutatóprofesszora.

1950-ben, a Zala megyei Magyarszerdahelyen született. Kutatóvegyész, munkásságát a Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetében kezdte 1975-ben. 1986-tól vezet önálló kutatócsoportot. 1991-ben lett a biológiai tudományok doktora. A sejtmembránok katalítikus hidrogénezésére alapozott kutatásaiért 1998-ban – Joó Ferenc akadémikussal megosztva – Széchenyi díjjal tüntetik ki. Munkásságának kiemelkedő állomása a „membrán termoszenzor” hipotézis megalkotása. 1994-2004-ig a Biokémiai Intézet igazgatója, 2008-tól az SzBK innovációs ügyekért felelős főigazgató helyettese. A Straub Örökség Alapítvány elnöke. 1997-2003 között a gyógyszerkutató-fejlesztő Biorex-Rt. igazgatósági tagja, jelenleg a Pharmapolis Gyógyszeripari Klaszter alelnöke. Külföldi tanulmányúton összesen 6 évig vett részt (Hollandia, Franciaország, USA, Japán). A Magyar Biokémiai Egyesület alelnöke. 2004-ben az MTA levelező, 2010-ben rendes tagja, 2005-től a Szegedi Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára. 170 közleménye, 30 szabadalma van. 2011-ben a Szegedért Alapítvány Szőkefalvi-Nagy díjával jutalmazzák.

A díjat a „membrán termoszenzor” hipotézis megalkotásáért, a stresszfehérje alapú gyógyszerkutatás és fejlesztés új alapokra helyezésében tanúsított úttörő munkásságáért, a különböző betegségek potenciálisan új diagnosztikai eljárásaként alkalmazható lipidomika magyarországi bevezetésében vállalt meghatározó szerepéért, a „Biopolisz” program kidolgozását segítő alkotó közreműködéséért, a Szeged-Debrecen pólusvárosok gyógyszerkutatási ill. fejlesztési céljainak sikeres összehangolásáért, hazai és nemzetközi tudományszervező munkásságáért nyerhette el.